Tudod te, Strelisky, mennyire utállak!

Az 1900-as párizsi világkiállítás Nagydíjas képe: A csárdás

Strelisky Lipót (XIX. század) fényképein megörökítette Pest és Buda polgárait ugyanúgy, mint kora jelentős színészeit. Lassanként a színészek, a színházi világ fényképészeként vált ismertté. A pesti német színház hivatalos fényképésze volt, aki a számára fenntartott két zsöllye képében kapta fizetését. Fia, Sándor úgy nőtt fel, hogy estéit a színházban töltötte.

Valóságos "forradalmat" robbantott ki, mikor trikós szerepben fotografálta le Pálmay Ilkát és Vidor Pálnét. Harsányi Zsolt a színházi fényképezésről 1917-ben a Színházi Élet című lapba írott cikkében beszámolt arról, hogy e fényképsorozatát elküldte az országos kiállításra (Harsányi nem említi, melyikre, talán az 1879-es székesfehérvárira vagy az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállításra), a zsűri azonban nem akarta a publikum elé engedni a képeket. Végül "Strelisky, aki nemcsak igen ízléses, hanem merész művészember is és fényképezőgépével minden színházi eseményt nyomon követett...", győzött, és képeit kiállították.

Az 1896-os millenniumi kiállításon már Sándor fia szerepelt kiállítóként. Lőwinger Mór a Fényképészeti Értesítőben az ezredévi kiállításon bemutatott fényképeket ismertető cikkében ekként méltatta Strelisky Sándor kiállított alkotását: "E fülkétől balra Strelisky fényűzéssel berendezett fülkéje tűnik fel először. A bejárattal szemben egy hatalmas, 3 méter hosszú, másfél méter magas csoportkép köti le figyelmünket. A csoport a népszínház művészeit ábrázolja egy csárdás jelenetben. Maga az arrangirozás [elrendezés] Strelisky mesterkezére vall. A csoporton nem kevesebb mint száz személy van, de dacára ennek a nagy számnak, minden egyes alak oly figyelmes elrendezésben részesült, oly könnyedséggel van állítva, hogy a kép összhatását el nem tévesztheti. Fokozza a hatást a befestett gyönyörű háttér is. Igaz, hogy egy kis könnyelműséggel is találkozunk e képen, a mennyiben a hátul levő alakok egész elmosódottak, ám az édes keveset alterál [zavar]." A kép közepén Blaha Lujzát és Vidor Pált láthatjuk, mögöttük Hegyi Aranka, Küry Klára, Szirmai Imre és sorra a korszak ismert színművészei. E nevezetes, különlegesen nagy méretű, összemásolt technikával készült képe, a Csárdás négy évvel később az 1900-as párizsi világkiállításon Nagydíjat nyert. A kép kisméretű reprodukcióját és levelezőlap-változatát már a millenniumi kiállítással egy időben műkereskedésekben is árusították.

Blaha Lujza, mint Cigány Panna

1910/1911 jeles esztendő a Strelisky-műterem életében. A cég elhagyta a Dorottya utca 9. szám alatti atelier-t, ahol előzőleg több évtizeden át működött, az épületet le is bontották. A fotográfus átköltözött a Dorottya utca 1-be, a Gerbeaud-házba. A műterem bejárata a ház Dorottya utcai oldalán volt, maga az épület azonban az akkori Gizella (ma Vörösmarty) tér felé fordult hatalmas homlokzatával. A ház Gerbeaud Emil 1911-1913 közötti nagyszabású építkezései nyomán nyerte el a ma is ismert szecessziós külsejét. A Fellner Sándor által tervezett emeletráépítéssel alakították ki az ide költöző új Strelisky-­műtermet. Az épület homlokzatán a Gerbeaud-név fölött helyet kapott a Jungfer Gyula és Ferenc tervei alapján készült hatalmas Strelisky felirat is, felette címert tartó szárnyas oroszlánokkal.

A műtermi fényképezés sok előkészülettel járt, és több ember összehangolt munkáját igényelte. A kijelölt napon reggel kocsik szállították oda a kosztümöket, díszleteket. Öltözők sora, öltöztetők, fodrászok, szabók várták a művészeket. "A legpontosabban Rátkai Márton szokott megjelenni, a legtöbbet késik Csortos Gyula. De még rajta is tultesz Fedák Sári, aki délfelé érkezik meg álmos szemmel és Streliskyt teszi felelőssé, hogy megint nem tudta magát kialudni". A rendező utasításai szerint beállították a jeleneteket, és Strelisky mester lencsevégre kapta azokat a művészek portréival együtt. Délutánig mintegy száz felvétel készült. A képekből a színház igazgatósága húszat kiválasztott az előcsarnok díszítésére és reklámcélokra. A többiből "egész kocsirakománnyal csinál kabinetképeket a műterem".

A színházi fényképezés titkairól Strelisky Sándor 1919-ben így mesélt Szilágyi Lászlónak, a Figáró riporterének, aki felkapaszkodott a "kis kopasz, rezgő hangu, kedves öreg ur" műtermébe, a Gerbeaud-ház legfelső szintjére. A fotográfus 1890 kibérelte Calderoni kirakatát, és ott ötven felvételt állított ki Blahánéról, aki "...éppen olyan egyszerűen és keresetlenül állott a masina elé, mint a színpadon". A fényképezésekre így emlékezett vissza: "Feljött a műterembe az egész társulat [ti. a Király Színházé], még Beöthy László is. Ládákban hozták a kosztümöket, aztán Stoll Károly, a rendező, eljátszatta nekem az egész darabot, hogy én válasszam ki, melyik jelenetet érdemes lekapni. Fedákot könnyű fényképezni, fényképen gyönyörű s emellett nagyszerűen pózol. Azonban nem szereti, ha fényképezik. ťTudod Strelisky, mennyire utállak?Ť mindig ezzel köszöntött be."

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

Kémiai Nobel-díj, 2001

Tükörképi tetraéderpár

Régóta tudjuk, hogy vannak olyan molekulák, amelyek tükörképi párok formájában léteznek. Ezeket királis molekulának nevezzük. A természetben számos ilyen, egymással tükörképi (jobb kéz-bal kéz) viszonyban levő �tárgy� fordul elő. A csigák, a felcsavarodó növényi szárak olyan jobb- vagy balcsavart mutatnak, amelyek � kezünkhöz hasonlóan � tükörképi párjukkal nem hozhatók fedésbe, s egyéb tekintetben is �  tökéletes �azonosságuk� ellenére � különböznek egymástól. De az ember maga is létre hoz ilyen tárgyakat; a csavarvonalnál maradva: a jobb- és a balmenetes csavar vagy a barokk oltárok két oldalán álló csavart oszlopok csak hasonló tulajdonságúak.

A kémiában az említett két tükörképi formát enantiomernek nevezzük. Ezek minden fizikai tulajdonsága megegyezik egymással, kivéve a síkban polározott fénnyel szemben tanúsított viselkedésüket. Az egyik enantiomer a fény síkját balra, a másik jobbra forgatja el ugyanolyan mértékben. (Ez az úgynevezett optikai aktivitás�molekulaszerkezet-összefüggés � Pasteur, Le Bel, Kekule munkásságának köszönhetően � már másfél évszázada ismeretes.) És ami a leglényegesebb: hasonló tulajdonságú, azaz királis molekulákkal kölcsönhatásba kerülve eltérő módon viselkednek.

Az utóbbinak az élet szempontból óriási jelentősége van. Fehérjéink (köztük a biokémiai folyamatok fehérje-katalizátorai, az enzimek) királisak, és kizárólag az egyik á-aminosav enantiomerből, az úgynevezett L-aminosavakból épülnek fel. A másik nagyfontosságú biopolimer család, a szénhidrátok esetében a helyzet bonyolultabb, de lényegében itt is ugyanerről van szó: a lehetséges jobbkezes-balkezes molekulapárból szervezetünk csupán az egyiket foglalja magában. Ennek következtében a szénhidrátot � monoszacharidot � tartalmazó nukleinsavak is ebbe a csoportba tartoznak.

Jobbkezes-jobbkezes, illetve jobbkezes-bal kezes kézfogás

A királis molekulának fehérjéinkkel való kölcsönhatását egyszerű modellel írhatjuk le. Szervezetünk molekulái jobb kezüket �nyújtják� (mert � mondjuk � csak jobb kezük van!) a belépő bal- és jobbkezest egyaránt nyújtó molekulák felé. Ebből kétféle kézfogás jön létre: az egyik az, amikor a két tenyér a szokásos módon illeszkedik egymásba, a másik pedig egy, kicsit furcsa, kényelmetlen elrendeződés (1. ábra).Ezzel összhangban valamely vegyület két enantiomerjét szervezetünk gyakran nagyon látványosan megkülönbözteti egymástól: más illatként, más ízként érzékeli a két enantiomert. A limonén egyik enantiomerje citrom-, a másik narancsillatú; az aszpartám édes, tükörképi párja pedig keserű.

A két királis partner (például szervezetünk receptor-fehérjéi és a �belépő� gyógyszer-molekulák) enantiomerjeinek �kézfogása� élet-halál kérdése is lehet. Közismert a hatvanas évek gyógyszerbotránya, a Contergan (Thalidomide) esete. A nyugtató hatású gyógyszert jó hányingercsökkentő hatása miatt széles körben alkalmazták terhes nők gyógyítására is. Ám használatának következményeként több ezer csecsemő csökevényes végtaggal jött a világra. Ez hogyan történhetett meg? Nos, a megoldás a hatóanyag két enantiomerjének homlokegyenest eltérő kölcsönhatásában keresendő: az egyik enantiomer nyugtató (szedatív), a másik magzatölő (teratogén) hatású. Az imént említett kölcsönhatást � tovább, végtelenül leegyszerűsítetve � így is szemléltethetjük: Szervezetünk molekulái a jobb és a bal �kezüket� egyaránt kínáló belépő molekulák számára csak egyféle �kesztyűt� nyújtanak: vagy jobb-, vagy balkezeset. De csak az egyiket! Nyilvánvaló, hogy a belépő molekulák közül az egyik beleilleszkedik a kesztyűbe, a másik kényelmetlenül érzi ott magát, ha egyáltalán létrejön köztük a kapcsolat.

A királis vegyületeket megvizsgálva azt találjuk, hogy a legtöbbjében olyan atomok (például szén-, nitrogén-, foszfor-, kénatomok) vannak, amelyek körül a hozzájuk kapcsolódó atomcsoportok tetraéderesen rendeződnek el. A 2. ábrán látható tetraéderről (négy egybevágó szabályos háromszög által határolt testről), amelynek négy csúcsához négy különböző csoport kapcsolódik, könnyen beláthatjuk, hogy királis. Az egyik tükörképi formát rögzítve, a másikat tetszés szerint elforgatva nem tudunk azonos (fedő) állapotot elérni: a két tetraéder egymás enantiomerje. Hasonló a helyzet a már említett aminosavak körében. Az egyik legegyszerűbb aminosav, az alanin királis vegyület (3. ábra); a két enantiomerben a négy különböző csoport (COOH, NH2, H, CH3) tetraéderes irányultságának  következtében nem hozható fedésbe. Királis objektum (molekula), persze, nem csupán tetraéderes elrendeződés esetén jöhet létre.

A már említett kézfogás-modellt az aszimmetrikus katalízisre is alkalmazva: a �jobbkezes� katalizátor az átalakítandó molekula szerkezetének megváltoztatásával   jobb kéz-jobb kéz, illetve jobb kéz-bal kéz kapcsolatot tud kialakítani. (A hasonlat itt egy kissé sántít, hiszen nagyobb a csoda: a jobbkezes katalizátornak azt kell �eldöntenie�, hogy a feléje közeledő �kézszerű� tárgyból jobb vagy bal kezet alakítson-e ki.) Ha a két állapot közötti energiakülönbség nagy (például a �jobb kéz-bal kéz� kézfogás különösen kedvezőtlen), megvalósítható az egyik enantiomer szelektív szintézise.

A katalitikus enantioszelektív szintézisek legnagyobb jelentősége abban áll, hogy kis mennyiségű optikailag aktív anyaggal (katalizátorral) nagy mennyiségű anyagra vihető át a királis információ: bizonyos számú, például �jobbkezes� katalizátor molekulával sokszoros (több milliószoros) számú �jobbkezes� termék hozható létre.

A Nobel-díj 2001. évi kitüntetettjeinek munkája mind alapkutatási, mind gyakorlati szempontból roppant fontos. Az alapvető felismeréseken túl sikerült olyan reakciókat kifejleszteniük, amelyek a farmakológiai fontosságú anyagoknak (antibiotikumoknak, gyulladásgátló hatású vegyületeknek, szívgyógyszereknek) és egyéb biológiailag  fontos vegyületeknek ipari méretekben való gyártását is lehetővé tették.

Dr. Kollár László

egyetemi tanár

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

Az emberfélének nem volt tinédzserkora

A kutatók szerint a gyakran lehetetlenül viselkedő tinédzser viszonylag új jelenség az emberré válás útján. A jelek szerint a szülőknek 1,5 millió éve jóval könnyebb dolguk volt.

A napi sejtaktivitást, a fognövekedést megőrzi a fogzománc alig látható vonalak formájában, körülbelül úgy, ahogy egy fa az évgyűrűit. A modern ember fogzománcán jól látható a lassúbb ütemű növekedés. A Homo erectusnak az első őrlőfogai 4-4,5 éves kora körül nőttek ki. Ez az érték közelebb esik a majmokéhoz, amelyeknek az őrlőfogai 3,5 éves koruk körül jelennek meg, míg az emberéi csak 6 éves kora táján. A Homo sapiens bölcsességfogai nagy általánosságban 18 éves kor körül nőnek ki, a majomféléknél már 11 éves koruk körül megjelennek.

A kutatók ekkor más hominidák csontmaradványaival is összevetették az eredményeket, s megállapították, hogy a modern emberéhez hasonló, lassúbb fognövekedés mintegy 300 ezer évvel ezelőtt, a Homo sapiens neandertalensisszel jelent csak meg.

Noha az emberszabású majomfélék már 12 éves koruk körül felnőttnek számítanak, az emberek ezt csak 18 éves koruk körül érik el. Az ember fejlődésében ez a hosszú növekedési szakasz kulcsszerepet játszik. A Homo erectus növekedése sokkal inkább hasonlított a majmokéhoz, mint az emberekéhez. Egy 14-16 éves Homo erectus már érett felnőttnek számított.

A "megspórolt" tinédzserkorral meghosszabbították felnőtt korukat � nyilatkozta a felfedezés kapcsán Barry Bogin, a Michigan Egyetem antropológusa. A tinédzserkor jóval később jelent meg az emberré válás hosszú történetében, s valójában az a szerepe, hogy időt engedjen a szülőknek a tanításra. A Homo sapiens bonyolult társadalmi szerveződésben él, s e szerveződés szabályainak elsajátításához idő kell, a Homo erectus pedig nem élt ilyen társadalmi körülmények között, s ráadásul 1,5 millió éve gyorsan felnőtté kellett válni az életben maradáshoz.

A kutatók szerint a gyakran lehetetlenül viselkedő tinédzser viszonylag új jelenség az emberré válás útján. A jelek szerint a szülőknek 1,5 millió éve jóval könnyebb dolguk volt.

Az Afrikában mintegy 2 millió évvel ezelőtt megjelent Homo erectusok fogelemzése kimutatta, hogy távoli őseink jóval hamarabb váltak felnőtté, mint a jelenkor emberei. Sőt, a Homo erectus valójában egyáltalán nem ismerte a tinédzserkort, s 11-12 évesen lépett be a felnőttek közé. A felfedezés azért meglepő, mert a Homo erectust tartották az első olyan hominidának, amely számos hasonlóságot mutat a modern emberrel. A kutatók úgy vélték, hogy egyedeinek növekedési szakaszai is emlékeztetnek a Homo sapiensére. Christopher Dean, a University College London professzora által vezetett nemzetközi kutatócsoport azonban egészen más következtetésre jutott, mikor egy Kenyában talált, fiatal Homo erectus egyed fogán megvizsgálták a napi növekedési szakaszokat.

A napi sejtaktivitást, a fognövekedést megőrzi a fogzománc alig látható vonalak formájában, körülbelül úgy, ahogy egy fa az évgyűrűit. A modern ember fogzománcán jól látható a lassúbb ütemű növekedés. A Homo erectusnak az első őrlőfogai 4-4,5 éves kora körül nőttek ki. Ez az érték közelebb esik a majmokéhoz, amelyeknek az őrlőfogai 3,5 éves koruk körül jelennek meg, míg az emberéi csak 6 éves kora táján. A Homo sapiens bölcsességfogai nagy általánosságban 18 éves kor körül nőnek ki, a majomféléknél már 11 éves koruk körül megjelennek.

A kutatók ekkor más hominidák csontmaradványaival is összevetették az eredményeket, s megállapították, hogy a modern emberéhez hasonló, lassúbb fognövekedés mintegy 300 ezer évvel ezelőtt, a Homo sapiens neandertalensisszel jelent csak meg.

Noha az emberszabású majomfélék már 12 éves koruk körül felnőttnek számítanak, az emberek ezt csak 18 éves koruk körül érik el. Az ember fejlődésében ez a hosszú növekedési szakasz kulcsszerepet játszik. A Homo erectus növekedése sokkal inkább hasonlított a majmokéhoz, mint az emberekéhez. Egy 14-16 éves Homo erectus már érett felnőttnek számított.

A "megspórolt" tinédzserkorral meghosszabbították felnőtt korukat � nyilatkozta a felfedezés kapcsán Barry Bogin, a Michigan Egyetem antropológusa. A tinédzserkor jóval később jelent meg az emberré válás hosszú történetében, s valójában az a szerepe, hogy időt engedjen a szülőknek a tanításra. A Homo sapiens bonyolult társadalmi szerveződésben él, s e szerveződés szabályainak elsajátításához idő kell, a Homo erectus pedig nem élt ilyen társadalmi körülmények között, s ráadásul 1,5 millió éve gyorsan felnőtté kellett válni az életben maradáshoz.

Juhari Zsuzsa

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

Fekete lyukak mérlegen

A tenerifei Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) csillagászai -- Alister Graham, Peter Erwin, Nicola Caon és Ignacio Trujillo -- alapvető összefüggést fedeztek fel a galaxisok közepében megbúvó szupernehéz fekete lyukak és vendéglátó galaxisaik között. Az Astrophysical Journal Letters-ben megjelent közlemény szerint a kapcsolat a csillagok galaxison belüli globális eloszlásában nyilvánul meg: a csillagok koncentrációja összefüggésbe hozható a központi fekete lyuk tömegével.

A szupernehéz (pontosabban: szupernagy tömegű) fekete lyukakban a Nap tömegének milliószorosa--milliárdszorosa préselődik össze a hatalmas tömeghez viszonyítva nagyon kis kiterjedésű tartományban. Például egy viszonylag kis, 1 millió naptömegű fekete lyuk eseményhorizontjának (annak a felületnek, amelyen belülről a fekete lyukból már sem anyag, sem fény, sem bárminemű információ nem szivároghat ki) a sugara mindössze négyszerese a Napénak. Ez azt jelenti, hogy a fekete lyukakban az anyag iszonyatos sűrűségre van összepréselve. (A Nap tömege mintegy ötszázezerszerese a Földének: 21030 kilogramm, sugara 1,4 millió kilométer.) Már régebben kimutatták, hogy a legtöbb galaxis szívében -- köztük saját Tejútrendszerünkében is -- szupernehéz fekete lyuk rejtőzködik.

Az újabb vizsgálatok azt bizonyítják, hogy mind az eeliptikus galaxisokban, mind a spirális galaxisok középső, sűrűbb lecseszerű korongjában a csillagok globális eloszlása közvetlen kapcsolatba hozható a galaxis központi szupernehéz fekete lyukának tömegével. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nagyobb tömegű galaxisok nem egyszerűen felnagyított változatai a kisebb tömegűeknek, mint azt régebben általában feltételezték, hanem többnyire a szerkezetük is merőben eltérő: a nagyobb tömegű galaxisokban a csillagok erőteljesebben a középpont felé koncentrálódnak. Most sikerült számszerűen is kimutatni, hogy a koncentráció mértéke rendkívül szoros korrelációban áll a központi fekete lyuk tömegével. Ugyanez a kutatócsoport fedezte fel tavaly, hogy a galaxis csillagainak sebességeloszlása és a fekete lyuk tömege között összefüggés van. Ez ugyan módot nyújtott a fekete lyuk tömegének megbecslésére, ám az eljárás nagyon időigényes (s mivel a távcső ideje drága, igen költséges is) volt. A sebességeloszlás meghatározásához ugyanis előbb a galaxis fényét hullámhossz (színek) szerinti összetevőkre kellett bontani, emiatt gyengült az intenzitás, és hosszabb expozíciós időre volt szükség. Graham és munkatársai most 23 (általuk már korábban is vizsgált) galaxisról készült nagy felbontású felvételt vizsgáltak át, s luminozitásukból kiszámították a csillagok sűrűségeloszlását. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a csillagok eloszlása valószínűleg még szorosabb összefüggésben áll a fekete lyuk tönegével, mint a sebességeloszlásuk. "Ez nagyon fontos felismerés, mert új fényt vet a galaxisok és a központi fekete lyukak kialakálására. Már régebben gyanították, hogy a kettő között szoros összefüggés lehet, most viszont bebizonyosodott, hogy csak olyan elmélet lehet helytálló, amely mind a galaxis belső szerkezetének, mind a benne növekvő fekete lyuknak a kialakulásáról egyidejűleg számot ad" -- mondta a kutatócsoport vezetője, Alister Graham.

Jóllehet teljesen magától értetődőnek látszik, hogy a belsejükben nagyobb anyagmennyiséget koncentráló galaxisokban a fekete lyuk több gáz- és poranyagot tud magához szipkázni, s ezért maga is nagyobbra "hízik", ebből a kutatók szerint nem szabad ilyen jellegű ok-okozati kapcsolatra következtetni. Lehetséges ugyanis, hogy a galaxist és a fekete lyukat létrehozó folyamatok egyidejűleg, vállvetve munkálkodtak, sőt, bizonyos modellek szerint az is elképzelhető, hogy ősi fekete lyukak kisebb csírái már azt megelőzően kialakultak, mielőtt a galaxis egyáltalán formálódni kezdett volna.

Bármi legyen is az igazság, annyi bizonyos, hogy a fölfedezés a gyakorlatban nagyon megkönnyíti a fekete lyukak tömegének meghatározását, hiszen segítségével a csillagászok a fekete lyuk tömegét közvetlenül a galaxis radiális luminozitás-eloszlásából határozhatják meg. Így a módszerrel sokezer nagyon távoli (nagy vöröseltolódású) galaxist vizsgálhatnak át, és állapíthatják meg, van-e bennük fekete lyuk, és ha -- miként várható -- igen, akkor mekkora annak tömege. Kellően nagy számú ilyen vizsgálatból pedig kiderülhet, milyen kölcsönhatás van a galaxisok és a bennük növekvő fekete lyukak fejlődése között.

Gajzágó Éva

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

Asóka-ábrázolásokat találtak Indiában

Kelet-Indiában régészek két rendkívüli, Kr. e. III. századi szobrot fedeztek fel, amelyek Asókát, az Indiában annyira kedvelt harcos, szent uralkodót ábrázolják.

Asókáról korabeli ábrázolást eddig nem találtak, ezért csak elképzeléseink voltak arról, milyen lehetett a megjelenése. Az Orissza megyei Langudi Dombon talált homokkő szobrok azonban a valódi Asókát mutatják meg.

Az egyik szobron -- amely Asókát egyedül örökítette meg, amint uralkodói jelvényei nélkül éppen imádkozik -- felirat is olvasható. Ehhez hasonló még nem került elő Indiából. Dr. Debraj Pradhan professzor elmondta, hogy a felirat a következőket jelenti: �A szobrot Asóka védő keze leplezte le.� A másik alkotáson a király feleségei közül kettővel látható, a szobron azonban csak ennyi áll: "Asóka király". A szobrok az Asóka által a Kr. e. III. században meghódított Kalingában (a mai Orisszában) előkerültek közül a legkorábbiak.

A legenda szerint Asóka véreskezű ember volt, aki megölte testvéreit, hogy a trónt megkaparintsa Kr. e. 273-ban. Ám egy napon, egy véres csata után maga is elborzadt a százezer lemészárolt ember látványától, buddhista lett, s fogadalmat tett, hogy ezentúl közel s távol a békét hirdeti. Uralkodása további éveiben azután a buddhizmus tanait hirdette. Fontos szerepe van abban, hogy a buddhizmus elterjedt Egyiptomban, Szíriában, Makedóniában és Közép-Ázsiában. Kr. e. 232-ben bekövetkezett halála óta a buddhisták szentként tisztelik.

Langudi Dombon áll Kelet-India legrégebbi Asóka-sztúpája, s ez a buddhisták egyik legfontosabb szent helye.

Juhari Zsuzsa

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

Mesterséges porc

A Kaliforniai Egyetem (San Diego, UCSD) biomérnökei olyan mesterséges porcszövetet állítottak elő, amely tökéletesen utánozza a természetes porcszövet többrétegű szerkezetét és működését. A tisztán biológiai eredetű anyagokból felépülő szövetből a kutatók reményei szerint további fejlesztéssel implantátumok készíthetők, amelyek idővel a porcsérülésekkel, izületi gyulladással vagy időskori elváltozásokkal küszködő emberek számára jelenthetnek megnyugtató megoldást.

A porcszövet a test "lökésgátlója": tartós szövetpárna, amely egy életen át védi az erős igénybevételnek kitett izületeket. Jóllehet mindössze néhány milliméter vastag, a porcszövet szerkezete nagyon komplex: fedő-, középső- és mélyrétegből áll, amelyek összetételükben és szerkezetükben egymástól is különböznek. Egy korábbi kutatás során Robert Sah, az UCSD biomérnök-professzora, a kutatócsoport vezetője, a porcszövet mechanika tulajdonságait vizsgálva azt találta, hogy a mélyréteg mintegy huszonötször merevebb a lágy fedőrétegnél. Eközben egyik munkatársa, Barbara Schumacher fölfedezte, hogy a fedőréteg sejtjei egy olyan fehérjét -- felületi zóna proteint -- gyártanak, amely mozgás közben kenőanyagként csökkenti a súrlódást.

Mindezek alapján a kutatók megtervezték, milyen arányban kell különféle fajta fiatal, "éretlen" porcsejteket összekeverni, hogy belőlük a porcszövet természetes rétegezettségét hűen utánzó szerkezet alakuljon ki. A sejtkeveréket alginát gélben (tengeri barnamoszatokban előforduló kocsonyás anyagban) szabadon lebegtették, míg azok el nem kezdték kiépíteni saját mátrixukat (a sejtközi állomány vázszerkezetét). Amikor ez véglegesen kialakult, a gélt eltávolították.

A laboratóriumi tesztek során a kutatók meggyőződtek arról, hogy mesterségesen növesztett porcszövetük felületi sejtjei hatékonyan termelik az izületek kenését szolgáló fehérjét. Emellett a felszíni sejtek olyan szövetet alkottak, amelynek mátrixa ritkább, s ezért anyaga lágyabb volt, mint a mélyebb, merevebb és szilárdabb rétegeké.

A kutatók úgy vélik, hogy az ekként előállított mesterséges porcszövet az emberben fejlődése során végbemenőhöz hasonló utat jár majd be. A magzati fejlődés közben a porcsejtek sűrűn összepakolva, de egymással csak laza kapcsolatban állnak. A gyermek növekedése során a sejtközi állomány erősödik, s ezzel párhuzamosan a porcsejtek eltávolodnak egymástól. Mire a felnőtt korba ér, a porcszövet "megérik", s mintegy négyszer olyan szilárddá válik, mint a fejlődés kezdeti szakaszában.

A mesterséges szövet az éretelen porcszövethez hasonlít, ezért a kutatók azt remélik, beültetve a természeteshez hasonló módon fog fejlődni, és nagy mértékben illeszkedik majd az ott talált porc- és kötőszövethez. A kutatás következő szakaszában kísérleti állatokba beültetett mesterséges porcszövetből készült implantátumok beilleszkedését és további sorsát vizsgálják meg.

Gajzágó Éva

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page

A gondolkodás iskolája

Rovatvezető: Reiman István

7. FELADAT

Szerencsés 2002

A kicsi Borit Pistára bízták szüleik, vigyázzon rá, amíg ők dolgoznak. A kislány bátyja új zsebszámológépével játszik. Ismétlődő mintákat pötyög bele:

378378

634634

772772

...

Az osztás műveleti gombja különösen tetszik neki, a fali naptárról pedig lemásolja az idei évszámot. Így � bár még a számokat is épphogy ismeri � elvégezte a következő számolásokat:

378378 : 2002 = 189

634634 : 2002 = 317

772772 : 2002 = 386

Micsoda malaca van � állapítja meg magában Pisti �, mindig épp kerek egész szám jött ki neki osztáseredménynek.

Kedves Olvasóink! Mi a véleményük Bori szerencséjéről? (4 pont)

Beküldési határidő -- a postabélyegző legkésőbbi dátuma -- 2002. január 21.

Címünk: Élet és Tudomány -- A GONDOLKODÁS ISKOLÁJA, Pf. 47., 1428

E-mailen: eltud@elender.hu -- Kérjük, hogy a megoldást tetszőleges Microsoft Word formátumban küldjék!

FELADATONKÉNT JUTALOMSORSOLÁS

A gondolkodás iskolája bármelyik feladatára bárki küldhet megoldást � a pontversenytől függetlenül is �, s ha az jó, 1500 forintos könyvutalványt nyerhet.

Vissza az oldal tetejére / Back to the top of the page